A laparoszkópos műtétek magyarországi megjelenésével egy olyan technológia került gyakorlati alkalmazásra, amely a lehető legkisebbre, szinte nullára csökkenti a műtéttel járó fájdalmat és a gyógyulási időt.
Az apró laparoszkópos sebek sokkal gyorsabban meggyógyulnak, mint a hosszú, vágott hasi sebek.
A laparoszkópos sebeket a humán plasztikai sebészek által használt varrattechnikával zárjuk, így az irritáló külső varratok hiányában nincs szükség védőgallérra sem.
A műtétek nyitányaként vénakanült helyezünk az állatba, amelyen keresztül a műtét során infúziót- illetve az előkészítés során a kutyus az első adag nyugtatót kapja. A bódítást követően az aneszteziológus légcsőtubust helyez az állatba. A légcsőtubuson keresztül az egyik legmodernebb altatógáz és oxygén keverékét kapják az állatok, illetve ezen eszköz segítségével hárítható el egy esetleges légzésleállás. Bár mesterséges lélegeztetésre extrém ritkán van szükség, a biztonságra törekvés részét képezi, hogy az ember a legrosszabbra készül fel, és nem a vészhelyzetben kezd el kapkodva intubálni.
A műtéti terület előkészítése után az állatot a kizárólag műtétek végzésére kialakított helyiségbe, a műtőbe szállítjuk. Az új kamarai szabályozás megköveteli a különálló műtők kialakítását, azaz nem szabad ugyanabban a helyiségben steril műtéteket végezni, ahol beteg állatokat vizsgálnak. A műtőben megtörténik a kamera portál illetve a munkacsatorna behelyezése.
Innentől kezdve a sebész egy nagy felbontású sebészi monitoron keresztül látja az állat hasi szerveit egy méretarányos, felnagyított képen.
A petefészkek eltávolítása elektrosebészeti eszközökkel történik. Ezek olyan speciális csipeszek, amelyekbe két elektromos pólus van beépítve a csipesz mindkét megragadó pofájában. Így az elektromosság csakis a két pofa között, azaz a csipeszbe fogott szöveten keresztül tud haladni. Az elektromos vezérlőegység rendkívül precízen megméri a csipeszbe fogott szövet ellenállását és szövettani összetételének elektrosebészeti jellegzetességeit.
Ezáltal éppen olyan frekvenciájú és nagyságú áram halad át a befogott szöveten, mint amekkorára szükség van ahhoz, hogy a szövetben haladó vérerek bezáródjanak. Ez a modern módszer nagyságrendekkel biztonságosabb, mint a hagyományos varrófonallal való lekötés. A varrófonal lekötések lecsúszhatnak, olykor irritációt- gyulladást okoznak.
Az elektrosebészeti módszer közel százszázalékos megbízhatóságú. Az eképpen elhatárolt szövet végül átvágásra kerül. Néhány ilyen művelettel a petefészek, annak burkával együtt eltávolításra kerül. A lemetszett petefészkeket egy speciális megragadó csipesz emeli ki a hasüregből.
A műtét végezetéül zárjuk a fél-egy centiméteres laparoszkópos sebeket egy olyan sebzárás technikával, amely az apró sebszéleket úgy rögzíti össze, hogy közben
nem marad vissza külső varrat, így sem varratszedésre, sem védőgallérra, sem egyéb utókezelésre nincs szükség.
Érdekesség, hogy a műtéti idők nagyjából a századik műtét elvégzésével megszerzett műtéti rutin segítségével jelentősen rövidebbekké váltak, mint a hagyományos technikával végzett ivartalanítások.
Összességében elmondható, hogy a laparoszkópos sebészetnek számos előnye mellett talán csak egyetlen negatívuma említhető meg: mivel a laparoszkópos sebészi tréningek és az eszközök is rendkívül drágák, ezért csak kevés helyen sikerül ilyen mérvű fejlesztést véghezvinni az állatkórházakban.
A nyugati országokban és hazánkban is nagyjából 60%-kal drágábbak ezek a műtétek, mint a régi típusú ivartalanítások.
Dr. Túri Ákos kisállatgyógyász,
klinikus szakállatorvos